A Názáreti Egyház olyan nem liberális, de nyitott evangéliumi közösség, amely a Wesley-Arminiusz-féle teológiai gondolkodásmódot követi.

  1. Hiszünk az egy Istenben – az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben.
  2. Hisszük, hogy a teljes mértékben Istentől ihletett ószövetségi és újszövetségi Írások magukban foglalják a hithez és a keresztyén élethez szükséges összes igazságot.
  3. Hisszük, hogy az ember bukott természettel születik, és ezért – mégpedig szakadatlanul – hajlamos a gonoszra.
  4. Hisszük, hogy azok, akik sohasem bánják meg bűneiket, reménytelenül és örökre elvesznek.
  5. Hisszük, hogy az egész emberiség részesülhet Jézus Krisztus engesztelésében; és hogy mindazok, akik megbánják bűneiket és hisznek az Úr Jézus Krisztusban, megigazulnak, újjászületnek, és megszabadulnak a bűn hatalmából.
  6. Hisszük, hogy az újjászületést követően a hívőknek az Úr Jézus Krisztusba vetett hit által teljesen meg kell szentelődniük.
  7. Hisszük, hogy a Szentlélek bizonyságot tesz az újjászületésről, valamint a hívők teljes megszentelődéséről.
  8. Hisszük, hogy a mi Urunk visszatér, a halottak feltámadnak, és eljön az utolsó ítélet.

Egyháztörténet

A Názáreti Egyház egy evangéliumi szabadegyház, amely kezdettől fogva magát az “egyetlen, szent és egyetemes apostoli egyház” részének tekintette, és igyekezett ehhez hű maradni. Gyökerei egy 18. századi nagy-britanniai evangéliumi ébredésre (metodista ébredés) nyúlnak vissza, melynek elindítója és szellemi vezetője Wesley János anglikán lelkész volt. Munkássága nyomán emberek ezrei – főleg a közép és alsó rétegekből – tettek bizonyságot megváltozott életükkel arról, hogy a megszentelődés valóság lehet.

Wesley tanítása később elterjedt az Amerikai Egyesült Államokban is, ahol a 19. század elejére jelentősen megerősödött, de egyben el is vesztette korábbi frissességét, mellyel a megszentelt élet szükségességét és lehetőségét hirdette. A válasz, erre a lelki szempontból meglehetősen meggyengült helyzetre, egy minden egyházat érintő lelki megújulás volt, amely a keleti partvidéktől indulva végigsöpört az egész országon. Ennek hatására különböző csoportok jöttek létre, ahol az Istent kereső emberek megtalálhatták azt a többletet, melyet más, hanyatlóban lévő egyházak nem tudtak biztosítani. Ezek a csoportok egytől-egyig zászlajukra tűzték a megszentelt élet személyes megvalósítását, annak hirdetését és terjesztését. Ez az oka annak, hogy ezeknek az egyházaknak a mozgalmát “szentségmozgalom”-nak nevezik.  

Teológia

A Názáreti Egyház teológiai gyökerei a Wesley-féle ébredési mozgalmon, valamint a német pietista mozgalmon keresztül egészen a korai keresztyénség egyetemes hitvallásához nyúlnak vissza. Mint protestáns egyház, a Názáreti Egyház a Biblia tanítását a reformáció nagy alakjainak új korszakot nyitó felismerése szerint értelmezi.

Luther Márton volt az, aki hosszú és kemény harcok árán újra a felszínre hozta a hit általi megigazulás igazságát, és ezzel visszaadta a hívő lélek szabadságát és az Isten és ember közötti őszinte kapcsolat kialakulásának a lehetőségét. Kálvin János volt később az, aki mindezt nagyszerű hozzáértéssel rendszerbe foglalta és rámutatott arra, hogy az ember elveszett és bűnös. Végül Arminiusz Jakab, holland református teológus visszautasította a kálvinista predesztinációnak azt a gondolatát, hogy Isten döntése a kárhozat és az üdvösség. Isten határtalan kegyelmét és az ember szabad választását hangsúlyozva, lerakta a később létrejövő szentségmozgalom alapjait.

A fentiekhez adott új elemeket az 1600-as évek végén kialakult pietista mozgalom. A mozgalom követői szerint a keresztyénség egy belső változást, valamint bűntől való elfordulást jelent, ami Krisztusnak való teljes odaadásban nyilvánul meg. Mindezeket a gondolatokat John Wesley foglalta össze, és kialakította a korai metodizmusra és a későbbi szentségmozgalmakra jellemző teológiai látásmódot. Az általa kiemelt és hangsúlyozott bibliai igazságok a következők voltak:

1. újjászületés kegyelemből, hit által;

2. megszentelődés és megszentelt élet hit által;

3. üdvbizonyosság a Lélek által.

Hangsúly a megszentelt életen Ahhoz, hogy megértsük a megszentelt élet fontosságát az egyház tanításában, nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogyan értelmezte John Wesley a bűnt. Szerinte a bűn az ember által ismert isteni törvény tudatos megszegése. A megszentelt élet pedig tökéletes, osztatlan szeretet Isten iránt – teljes engedelmesség.

Az arminiuszi teológiai háttér miatt John Wesley és a szentségmozgalomhoz tartozó egyházak olyan látásmódot alakítottak ki a keresztyén életről, amely segíti az embereket abban a felismerésben, hogy a megszentelődés megvalósítható. Ez alatt azt értjük, hogy a keresztyén ember már e földön szent életet élhet, sőt Isten határozott elvárása, hogy szent életet éljen. Talán segít, ha röviden tisztázzuk a teljes megszentelődés és a megszentelt élet fogalmát. A teljes megszentelődés Istennek a Szentlélek által véghezvitt olyan radikális tette, melynek során megtisztítja az ember szívét az öröklött bűnös állapot mély gyökereitől. Ez egyúttal a Szentlélekkel való betöltekezést is jelenti, mely a keresztyén élethez és szolgálathoz nélkülözhetetlen. A Wesley-féle mozgalomnak különleges ismertetőjele, hogy ezt az eseményt nemcsak lehetségesnek, hanem a keresztyén élet helyes normájának tartja.

A megszentelt élet annak a munkának az eredménye, melyet Isten a teljes megszentelődéskor végez az emberben, amikor is a szívet teljesen megtisztítja minden bűntől és betölti tökéletes és osztatlan szeretettel. Ez a szeretet azoké, akik a Lélekben járnak és élnek. A tökéletes keresztyén élet a szeretet teljessége; nem az életkor vagy a vallásban való jártasság, hanem a szív tisztasága a fontos. John Wesley szóhasználatát követve: a tökéletes keresztyén élet a tökéletes szeretet.

Ez komoly kihívás minden keresztyén ember számára, mert itt már a szavakat tettekre kell váltani. Fontosnak tartjuk azt, hogy keresztyén életünkben, egymáshoz való viszonyunkban szent életet éljünk – Krisztus követői legyünk.  

Az Egyház neve

A Názáreti Egyház a nevét Jézusról kapta, akit az emberek Názáreti Jézusként ismertek. Názáret volt Jézus lakóhelye, ezért mind őt, mind a tanítását a názáreti névvel különböztették meg. Így nevezték őt a követői és az ellenségei egyaránt. “…és amikor odaért, abban a városban telepedett le, amelyet Názáretnek neveztek, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak: názáretinek fogják őt nevezni.” (Máté 2:23) Később Jézus követőire is használták ezt a jelzőt. Pál apostolt a “názáreti irányzat fejé”-nek nevezi az Apostolok cselekedete 24:5-ben.

Az egyház alapítója azért választotta ezt a nevet, mert Jézus alázatos, földi szolgálatára akart utalni egy olyan időszakban, amikor a társadalmi különbségek az egyházon belül is nagyon érezhetőek voltak. Missziójának ő ugyanazt tekintette, amit Jézus: szolgálni az embereknek minden szükségükben.

Mások is csatlakoztak ehhez a szolgálathoz, így nőtt ez az egyház közel 100 év alatt több mint egymillió tagú, sok országban szolgáló egyházzá.