Az úrvacsora nem csupán egy Krisztus által elrendelt* keresztény gyakorlat, hanem a Wesleyánus örökségünk alapján a kegyelem eszközének valljuk. És mint ilyen csak a Szentlélek munkája révén hordozza a kegyelmet, melynek befogadása létfontosságú, minden lelki szükségben lévő embernek. Ez a szentség külső jele a belső kegyelemnek. E kegyelmi eszköz által, hitben elfogadva, Isten erőt, reménységet, életet ad.
Tanács, a kegyelmi eszközök használatához:
„Mielőtt bármelyik kegyelmi eszközt használnád, vésd mélyen a szívedbe: nincs benne erő. Mivel azonban Isten elrendelte, élünk velük; mivel ő úgy vezet, hogy ily módon várjak rá, így várok rá, így várok ingyen kegyelmére, mert tőle van az én szabadulásom. …a kegyelmi eszközök használatában Istent keresd. … Istenen kívül semmi sem elégítheti meg lelkedet. Ezért őrá tekints mindenek felett, mindenek által és mindenekben. … Azt se felejtsd el, hogy a kegyelmi eszközöket eszközökként használd, mint amelyek nem önmagukért rendeltettek, hanem azért, hogy megújítsák lelkedet az igazságban és valóságos szentségben. Éppen ezért, ha valamelyik ezt szolgálja, akkor jó, de ha nem, akkor nem más, mint szenny.” John Wesley