Hogy a tavasz, ne a tavaszi fáradságról szóljon…

Gyakran hangzik el, gyakran hivatkoznak erre, gyakran érezzük, megéljük, hogy tavasszal a kikelet idején a természet ébredésekor a fáradság, a kiábrándultság, a kedvetlenség, a motiválatlanság taglóz le bennünket.

Valami hasonló életérzésről beszél a zsoltáros: „Hallgasd meg URam imádságomat, jusson hozzád kiáltásom! Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem! Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs. Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem. Hangos jajgatásom közben húsom a csontomra száradt. A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt. Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn. Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem. Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem háborgó haragod miatt, mert fölemeltél, és eldobtál engem. Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű.” Zsoltárok 102:2-11.

Talán az év eleji lendület, a felénk irányuló elvárások, a megfelelési kényszer keltette túlfeszített élet, időbeosztás sokszor felemészti még a tartalék energiánkat is. A valóban fontos tennivalókra, kapcsolatokra, talán még Istenre sem marad időnk és ez természetesen frusztrálttá, ingerlékennyé, erőtlenné tesz bennünket. Ezért nagyon fontoljuk meg a bibliai bölcs szavait: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” Prédikátor 3:1, és éljünk eszerint, hogy a tavasz, a felüdülés, az öröm, a kiteljesedés ideje lehessen a számunkra. Ha vitalitást, erőnlétet szeretnénk, akkor energia bevitelre van szükségünk, sőt minőségi anyagokra. Erre már egyre inkább figyelünk, de most a tavaszi fáradság kapcsán, figyeljünk lelkünk vitalitására is. Minőségi forrásból tápláljuk lelkünket…

„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek.” Zsidókhoz írt levél 13:8

„…hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.” Efézus 4:14-15.

Legyen ez őszinte, megvalósítandó imádságunk: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Fordulj hozzánk, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon! Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben! Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt! Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon! Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!” Zsoltorák 90:12-17.

De ne csak kérésünk legyen, hanem mi magunk is tegyünk érte. Okos idő, energia beosztással és Istenre, magunkra, családunkra, pihenésünkre figyelve. Időt adva éljük meg a tavasz örömeit!