Új év, új remények!?

Hogyan zártuk az elmúlt esztendőt?
Egy nagy sóhaj, egy fellélegzés, ezen is túl vagyunk? Vagy realistábban látjuk az életet és azt tapasztaljuk, gondoljuk, hogy az újév ezer szállal kötődik a régihez? Vannak befejezetlen dolgaink a kapcsolatainkban, a családunkban, önmagunkkal, a munkában, a mindennapos ügyeinkben… ezeket bizony folytatni kell és ennek felismerése vagy tudata gyakran lehangolttá tesz bennünket. Hiába a hosszú ünnepi szabadság a be nem fejezett dolgok várnak ránk és nem teszi rendbe senki helyettünk!
Ha visszagondolunk, milyen reményekkel indultunk az előző évnek és – talán ez a sokadik ilyen csalódásunk volt – feltesszük magunknak a kérdést: Érdemes még új reményeket táplálni magunkban?
Mielőtt erre válaszolnánk arra válaszoljunk, hogy az előző évi új remények megvalósulásáért mennyi új dolgot vállaltunk, vittünk véghez, vezettünk be szokásaink közé, értékrendünkbe, döntési mechanizmusainkba? Ha nem voltunk készek a változásra, akkor miért lepődünk meg a változás elmaradása miatt?
Az új év, új reményei akkor válhatnak valóra, ha a megújulást magunkon, magunkba kezdjük el!
Mert ha új ruhát veszünk fel, attól még nem leszünk új emberek! Ha ezt várjuk, magunknak és másoknak is csalódást okozunk!
Ezért a megújulást legközelebb magunkhoz kezdjük el, mert ezt tudjuk leginkább kézben tartani, ezzel tudjuk leginkább az új remények beteljesedését elősegíteni!
Mit is jelent ez?
„Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben! Miért halnátok meg, …? Hiszen nem kívánom a halandó halálát – így szól az én Uram, az Úr -, térjetek hát meg és éljetek!” Ezékiel 18:31-32.
„Vessétek le a régi élet szerint való ó embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak.
“Ha haragusztok is, ne vétkezzetek”: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek. Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” Efézus 4:22-32.
„hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.” Efézus 4:14-15.
Ez a változás egy sor olyan változást indít el, idéz elő, amelyre vágytunk, de eddig nem érhettük el, mert a szív változása nélkül csak képmutató felvett viselkedés lesz, de nem élvezhető és örömet semmiképpen nem adó az életünk, az új évünk!

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.” Jeremiás 29:11-13.
Ez egy reményteljes üzenet, melynek garanciája nem a csillagok állása, nem a számmisztika magyarázata, hanem maga a Teremtő, Megváltó Isten!

Új év – új szív – új terv – reményteljes jövő!

Ezt adja meg mindnyájunknak a mi szerető Istenünk! Áldott, békés, sikeres, remények beteljesedését hozó új esztendőt kívánok!