Elmúlt pünkösd…

Elmúlt pünkösd véget ért az ünneplés, visszatérünk a régi kerékvágásba… Talán ez a megállapítás helyénvalónak látszik, hiszen a vallási ünnep, a kétnapos pihenés véget ért, és szükségszerűen térünk vissza a mindennapi robothoz…

Mi is történt pünkösd napján? Erről így olvasunk az Apostolok cselekedeteiről írt könyv második fejezetében:
„Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.
Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.
Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.
Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: “Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.”
Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: “Mi akar ez lenni?” Mások azonban gúnyolódva mondták: “Édes bortól részegedtek meg.”
Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: “Zsidó férfiak, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra! Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van. Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig, álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak. És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.
Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek. De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. Mert ezt mondja róla Dávid: Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak. Azért vidult fel a szívem, és ujjongott fel a nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodni, mert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában, azt sem engeded, hogy Szented elmúlást lásson. Megismertetted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt.
Atyámfiai, férfiak! Nyíltan megmondhatom nektek ősatyánkról, Dávidról, hogy meghalt, és eltemették, sírja is nálunk van mindmáig. De próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára; ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást. Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk.
Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is. Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.
Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.”
Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: “Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” Péter így válaszolt: “Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.”
Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: “Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!” Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.”

Ebben a történetben azt kell felfedeznünk, mely nyilvánvaló, elmúlt pünkösd napja, de nem tért vissza minden a régi kerékvágásba!
A pünkösd napja előtt bezárkózva imádkoztak, és vártak valamire, amiről még a tanítványok sem tudták, hogy mi lesz az csak kérték imában, várták, hogy történjen valami, de talán nem úgy történt minden, mint azt gondolták!
A Jézus Krisztus feltámadása után, hiába eget, földet rengető történelmi esemény volt, könnyen visszatértek a régi kerékvágásba:
„Simon Péter így szólt hozzájuk: “Elmegyek halászni.” Ők erre ezt mondták: “Mi is elmegyünk veled.” Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak.” János 21:3
Jézusnak kellett őket visszaterelni a megkezdett ösvényre, azzal, hogy megjelent nekik, és egy szembesítő kérdést tett fel nekik:
Jézus ekkor megkérdezte tőlük: “Fiaim, nincs valami ennivalótok?” Így válaszoltak neki: “Nincs.” János 21:5
Rá kellett döbbenniük, hogy nem mehet minden úgy, mint régen, hiszen valami rendkívüli történt velük!

De pünkösd napja után, amikor az ígéret Lelkével beteljesedtek, már nem volt kérdés, talán szándék, gondolat sem, hogy visszatérjenek a régi kerékvágásba!
Apostolokká, Krisztus tanúivá lettek, avatattak, mert korábban is tanúi voltak az eseményeknek, de azok képviselete nem volt egyértelmű a számukra…
Most felbátorodva, új igazságokat felismerve lettek a Szentlélek szócsövei:
„A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” János 14:26

Kedves olvasó! Te hogyan élted meg pünkösd ünnepét? Elmúlt, és…
Volt találkozásod Isten Szent Lelkével? Sikerült visszatérned a régi kerékvágásba? Nem valami újra bíztatott, késztetett az pünkösd lelke?
Pünkösd napjának múltával nem szabad, hogy változások nélküli legyen az életed, világszemléleted! Pünkösd után éld meg a Szentlélek megújító valóságát, hogy feltegyék neked is a kérdést, mi történt veled, mi akar ez lenni?
Te pedig boldogan, bátran, hitvallóan hirdesd: Ez annak a régi próféciának, és Jézus Krisztus ígéretének beteljesedése a te életedben!
Azt kívánom, hogy az ünnep múltával nem múljon el életedben az ígéret Lelkének hatása, vezetése, bátorítása… Úgy legyen, Ámen!

Töltsön be téged Isten Szentlelke, és formáljon át téged! Tegyen téged Isten kinyújtott kezévé, és… Áldjon meg másokat rajtad keresztül az Úr és kezeddel, szíveddel őrizzen meg másokat!
Légy Krisztus arca, mely másokra ragyog, és az Úr irgalmával légy könyörületes másokhoz!
Fordítsd orcádat a hozzád fordulók felé, és munkáld a békességet ott ahol vagy!